[LAP TETEJÉRE]

Bevezető

Nevét Amerigo Vespucci olasz utazóról kapta, aki 1499-től 1504-ig beutazta Dél-Amerika északi és nyugati partvonalát. Amerika hosszúra nyúlt, három részre osztott, de egybefüggő, középütt keskeny földrész a nyugati földgömbön a Csendes és az Atlanti-óceán között.

 

[LAP TETEJÉRE]

Független országok:

Antigua és Barbuda Argentína Bahama szigetek Barbados Belize Bolívia Brazíla Kanada Chile Kolumbia Costa Rica Kuba Dominika Dominikai Köztársaság Ecuador El Salvador Grenada Guatemala

Guyana Haiti Honduras Jamaika Mexikó Nicaragua Panama Paraguay Peru Saint Kitts & Nevis Saint Lucia Saint Vincent és a Grenadine-szigetek Suriname Trinidad és Tobago U.S.A. Urugvay Venezuela

 

[LAP TETEJÉRE]

Népesség adatok:

Terület neve	Terület (km²)	Népesség (2002. július 1-jei adat)	Népsűrűség (per km²)	Főváros
Észak-amerikai régió:
Amerikai Egyesült Államok	9 629 091	295 734 134	30,7	Washington
Bermuda (Nagy-Britannia)	53	65 365	1233,3	Hamilton
Grönland (Dánia)	2 166 086	56 375	0,026	Nuuk
Kanada	9 984 670	32 805 041	3,3	Ottawa
Mexikó	1 972 550	106 202 903	53,8	Mexikóváros
Saint-Pierre és Miquelon (Franciaország)	242	7 012	29,0	Saint-Pierre
Közép-amerikai régió:
Belize	22 966	279 457	12,2	Belmopan
Costa Rica	51 100	4 016 173	78,6	San José
Salvador	21 040	6 704 932	318,7	San Salvador
Guatemala	108 890	14 655 189	134,6	Guatemala City
Honduras	112 090	6 975 204	62,2	Tegucigalpa
Nicaragua	129 494	5 465 100	42,2	Managua
Panama	78 200	3 039 150	38,9	Panama City
Karibi-térség:
Anguilla (Nagy-Britannia)	102	13 254	129,9	The Valley
Antigua és Barbuda	443	68 722	155,1	St. John's
Aruba (Hollandia)	193	71 566	370,8	Oranjestad
Bahama-szigetek	13 940	301 790	21,6	Nassau
Barbados	431	279 254	647,9	Bridgetown
Brit Virgin-szigetek (Nagy-Britannia)	153	22 643	148,0	Road Town
Kajmán-szigetek (Nagy-Britannia)	262	44 270	169,0	George Town
Kuba	110 860	11 346 670	102,4	Havana
Dominikai Közösség	754	69 029	91,6	Roseau
Dominikai Köztársaság	48 730	8 950 034	183,7	Santo Domingo
Grenada	344	89 502	260,2	St. George's
Guadeloupe (Franciaország része)	1 780	448 713	252,1	Basse-Terre
Haiti	27 750	8 121 622	292,7	Port-au-Prince
Jamaica	10 991	2 731 832	248,6	Kingston
Martinique (Franciaország része)	1 100	432 900	393,5	Fort-de-France
Montserrat (Nagy-Britannia)	102	9 341	91,6	Plymouth; Brades[1]
Navassa-sziget (USA)	5	-	-	-
Holland Antillák (Hollandia)	960	219 958	229,1	Willemstad
Puerto Rico (USA)	9 104	3 916 632	430,2	San Juan
Saint Kitts és Nevis	261	38 958	149,3	Basseterre
Saint Lucia	616	166 312	270,0	Castries
Saint Vincent	389	117 534	302,1	Kingstown
Trinidad és Tobago	5 128	1 088 644	212,3	Port of Spain
Turks és Caicos-szigetek (Nagy-Britannia)	430	20 556	47,8	Cockburn Town
Amerikai Virgin-szigetek (USA)	352	108 708	308,8	Charlotte Amalie
Összesen	24 506 524	514 684 479	21,0

 

[LAP TETEJÉRE]

Magyar nagykövetségek és főkonzulátusok

[LAP TETEJÉRE]

Amerikai Egyesült Államok

 

 

Washington	Nagykövetség
Cím:	3910 Shoemaker Street, NW, Washington D.C. 20008
Előhívó:	(00)-(1)-(202)
Telefon:	362-67-30
Ügyelet:	(00)-(1)-(202)-460-37-11 (mobil)
Fax:	966-8135, 686-6412
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet:	Dr. Somogyi Ferenc
E-mail:	was.missions@kum.hu
Honlap:	www.huembwas.org/

 

 

New York	Főkonzulátus
Cím:	223 East 52nd Street, New York, N.Y.10022
Előhívó:	00-1-212
Telefon:	752-0669, 752-0661 / mell.: 191, 192
Ügyelet:	Munkaidőn kívül: 755-5348
Fax:	755-5986
Főkonzul:	Polgár Viktor
Főkonzul-helyettes:	Földvári Gábor
Konzul:	Trombitás Zsófia
E-mail:	nyf.missions@kum.hu
Honlap:	www.mfa.gov.hu/cons/newyork
Személyes ügyintézés:	hétfő-szerda-péntek: 9.30-tól 12.30-ig (magyar és amerikai ünnepnapoka kivételével)
Ügyfélfogadás:	Felvilágosítás telefonon: kizárólag a fenti - személyes ügyintézésre szolgáló - nyitvatartási időn kívül: hétfőtől csütörtökig 16.30-ig, pénteken 14.00-ig. Vízum ügyekben: 752 0661/ 153 vagy 200 mellék. Állampolgársági, útlevél, anyakonyvezési és más hatósági ügyekben: 752 0661/ 189 mellék
Konzuli kerület:	Connecticut, Delaware, Maine, Massachusetts, New Hampshire, New Jersey, New York, Rhode Island és Vermont

 

Washington	Konzuli hivatal
Cím:	3910 Shoemaker Street, NW, Washington D.C. 20008
Előhívó:	(00)-(1)-(202)
Telefon:	362-67-30
Ügyelet:	(00)-(1)-(202)-460-37-11 (mobil)
Fax:	966-8135, 686-6412
Konzul:	Nemes Szabolcs
E-mail:	consul.was@kum.hu
Ügyfélfogadás:	hétfő-szerda-péntek: 10.00-13.00
Konzuli kerület:	Columbia Szövetségi Kerület (District of Columbia), Florida, Georgia, Guam, Maryland, Észak-Karolina (North Carolina), Dél-Karolina (South Carolina), Pennsylvania, Puerto Rico, Virgin-szigetek (Virgin Island), Virginia
Honlap:	www.huembwas.org/

 

New York	Főkonzulátus
Cím:	223 East 52nd Street, New York, N.Y.10022
Előhívó:	00-1-212
Telefon:	752-0669, 752-0661 / mell.: 191, 192
Ügyelet:	Munkaidőn kívül: 755-5348
Fax:	755-5986
Főkonzul:	Polgár Viktor
Főkonzul-helyettes:	Földvári Gábor
Konzul:	Trombitás Zsófia
E-mail:	nyf.missions@kum.hu
Honlap:	www.mfa.gov.hu/cons/newyork
Személyes ügyintézés:	hétfő-szerda-péntek: 9.30-tól 12.30-ig (magyar és amerikai ünnepnapoka kivételével)
Ügyfélfogadás:	Felvilágosítás telefonon: kizárólag a fenti - személyes ügyintézésre szolgáló - nyitvatartási időn kívül: hétfőtől csütörtökig 16.30-ig, pénteken 14.00-ig. Vízum ügyekben: 752 0661/ 153 vagy 200 mellék. Állampolgársági, útlevél, anyakonyvezési és más hatósági ügyekben: 752 0661/ 189 mellék
Konzuli kerület:	Connecticut, Delaware, Maine, Massachusetts, New Hampshire, New Jersey, New York, Rhode Island és Vermont

Los Angeles	Főkonzulátus
Cím:	11766 Wilshire Boulevard, Suite 410 Los Angeles, California 90025
Előhívó:	00-1-310
Telefon:	473-93-44, 914-71-34 (üzenetrögzítő)
Ügyelet:	00-1-310-975-49-41 (mobil)
Főkonzul:	Bokor Balázs
Konzul:	Kaleta Gábor
Fax:	479-64-43
E-mail:	mission.los@kum.hu
Honlap:	www.mfa.gov.hu/cons/los_angeles
Ügyfélfogadás:	kedd és csütörtök: 9.00-16.00
Konzuli kerület:	Alaszka (Alaska), Arizona, Colorado, Dél-Dakota (South Dakota), Észak-Dakota (North Dakota), Hawaii, Idaho, Kalifornia (California), Kansas, Montana, Nebraska, Nevada, Oklahoma, Oregon, Texas, Új-Mexikó (New Mexico), Utah, Washington és Wyoming.

 

Chicago	Főkonzulátus
Cím:	500 North Michigan Avenue, Suite 750, Chicago, IL 60611
Előhívó:	00-1-312
Telefon:	(1)(312) 670-4079
Főkonzul:	Mezei István
Fax:	(1)(312) 670-4276
E-mail:	consulate.chi@kum.hu
Honlap:	www.mfa.gov.hu/cons/chicago
Ügyfélfogadás:	hétfő, szerda, péntek 9.30 - 12.30 (magyar és amerikai ünnepnapok kivételével)
Konzuli kerület:	Alabama, Arkansas, Illinois, Indiana, Iowa, Kentucky, Louisiana, Michigan, Minnesota, Mississippi, Missouri, Ohio, Tennessee, Nyugat-Virginia (West Virgina), Wisconsin

 

New York	A Magyar Köztársaság ENSZ képviselete
Cím:	227. East 52nd Street, New York, N.Y.10022
Előhívó:	00-1-212
Telefon:	752-02-09 Beválasztó szám: 755-5419 titkárság: 184, munkaidőn túl ügyeleti mellék: 195
Ügyelet:	755-53-48
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet:	Bródi Gábor
Fax:	755-53-95
E-mail:	new.mission@kum.hu
Honlap:	www.humisny.org

[LAP TETEJÉRE]

Argentína

Buenos Aires	Konzuli hivatal
Cím:	Consulado de la República de Hungría Virrey del Pino 4045 C 1430 CAM Ciudad de Buenos Aires
Előhívó:	(00)-(54)-(11)
Telefon:	4555-6862
Ügyelet:	4553-4646
Fax:	4555-6859
Konzul:	Király Zsolt
E-mail:	consulate.bue@kum.hu
Ügyfélfogadás:	kedden és csütörtökön: 10.00-13.00
Konzuli kerület:	Argentína, Bolívia, Ecuador, Paraguay, Peru és Uruguay

 

[LAP TETEJÉRE]

Brazília

Brazíliaváros	Nagykövetség
Cím:	S.E.S. Av. das Nacoes, Quadra 805.Lote 19. 70413-900, Brasilia-DF
Előhívó:	00-55-61
Telefon:	3443-08-22, 3443-08-36, 3443-08-54
Ügyeleti mobil:	00-55-61-8177-9700
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet:	Dr. Pólyi Csaba
Fax:	3443-34-34
E-mail:	mission.brz@kum.hu
Honlap:	www.mfa.gov.hu/emb/brasilia
További országok, amelyekbe a misszióvezető akkreditálva van:	Guyana és Suriname

Brazíliaváros	Konzuli hivatal
Cím:	S.E.S. Av. das Nacoes, Quadra 805, Lote 19 70413-900, Brasília-DF
Előhívó:	(00)-(55)-(61)
Telefon:	3443-08-22, 3443-08-36, 3443-08-54
Ügyelet:	00-55-61-8177-97-00
Fax:	3443-34-34
Konzul:	Dudás Mihály
E-mail:	consulate.brz@kum.hu
Honlap:	www.mfa.gov.hu/emb/brasilia
Ügyfélfogadás:	hétfőtől péntekig: 9.00-13.00
Konzuli kerület:	Brazília egész területe, kivéve: Sao Paulo, Paraná, Rio de Janeiro, Rio Grande do Sul és Santa Catarina tagállamokat, Guyana, Kolumbia és Suriname.

Sao Paulo	Főkonzulátus
Cím:	Rua Andre Ampere 153. Conjunto 42 Brooklin Novo, 04562-080-Sao Paulo/SP
Előhívó:	(00)-(55)-(11)
Telefon:	5506-5011, 5506-5088
Ügyelet:	8277-9707
Fax:	5506-4321
Főkonzul:	Maris Zsolt
Konzul:	Misi Gyula
E-mail:	consulado@hungria.org.br
Honlap:	www.hungria.org.br/
Ügyfélfogadás:	hétfőtől péntekig: 9.00-12.00
Konzuli kerület:	Paraná, Rio de Janeiro, Rio Grande do Sul, Santa Catarina és Sao Paulo tagállamok

 

[LAP TETEJÉRE]

Chile

Santiago de Chile	Nagykövetség
Cím:	Los Leones 2279, Providencia Santiago de Chile
Előhívó:	(00)-(56)-(2)
Telefon:	274-2210, 204-7977
Ügyelet:	204-93-68
Fax:	234-1227, 205-3952
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet:	Dr. Kosárka József
E-mail:	mailto:mission.stg@kum.hu
Honlap:	http://www.mfa.gov.hu/emb/santiagodechile

Santiago de Chile	Konzuli hivatal
Cím:	Los Leones 2279, Providencia Santiago de Chile
Előhívó:	(00)-(56)-(2)
Telefon:	274-2210, 204-7977
Ügyelet:	204-93-68
Fax:	234-1227, 205-3952
Konzul:	Németh Zoltán
E-mail:	mailto:consulate.stg@kum.hu
Ügyfélfogadás:	kedden és csütörtökön: 10.00-13.00
Konzuli kerület:	Chile egész területe

 

[LAP TETEJÉRE]

Kanada

Ottawa	Nagykövetség
Cím:	299 Waverley Street, Ottawa, Ontario K2P OV9
Előhívó:	(00)-(1)-(613)
Telefon:	230-2717, 230-4859, 230-8215
Ügyelet:	(00)-(1)-(613)-612-9937
Fax:	230-7560
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet:	dr. Vastagh Pál
E-mail:	mailto:mission.ott@kum.hu
Honlap:	http://www.mfa.gov.hu/emb/ottawa

Ottawa	Konzuli hivatal
Cím:	299 Waverley Street, Ottawa, Ontario K2P OV9
Előhívó:	(00)-(1)-(613)
Telefon:	230-2717 / #210 és #211
Ügyelet:	(00)-(1)-(613)-612-9937
Fax:	230-8887
Konzul:	Bakos László
E-mail:	mailto:consulate.ott@kum.hu
Ügyfélfogadás:	hétfő-szerda-péntek: 9.00-12.00
Konzuli kerület:	Kanada egész területe, kivéve a torontói főkonzulátus konzuli kerülete.

 

Toronto	Főkonzulátus
Cím:	425 Bloor Street East, Suite 501 Toronto, Ontario M4W 3R4
Előhívó:	00-1-416
Telefon:	923-89-81; 923-09-20; mobil: 647 504-2810; 647 409-9701; 357-7116
Ügyelet:	923-89-81
Főkonzul:	dr. Beer Sándor
Fax:	923-27-32
E-mail:	consulate.tor@kum.hu
Honlap:	http://www.kulugyminiszterium.hu/cons/toronto
Ügyfélfogadás:	hétfő-szerda-péntek: 9.30-13.30
Konzuli kerület:	Ontario (Ottawa közigazgatási területe kivételével), Manitoba és Saskatchewan

 

[LAP TETEJÉRE]

Kuba

Havanna	Nagykövetség
Cím:	Calle G. No. 458.entre 19. y 21. Vedado, Havanna
Előhívó:	(00)-(53)-(7)
Telefon:	833-3365, 833-3346
Ügyelet:	Mobil: (00)-(53)-(5)-280-21-10
Fax:	833-3286
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet:	Horvát János
E-mail:	mission.hav@kum.hu
Honlap:	http://www.mfa.gov.hu/emb/havanna
További országok, amelyekbe a misszióvezető akkreditálva van:	Panama, Nicaragua, Dominikai Köztársaság

Havanna	Konzuli hivatal
Cím:	Calle G. No. 458.entre 19. y 21. Vedado, Havanna
Előhívó:	(00)-(53)-(7)
Telefon:	833-3365, 833-3346
Ügyelet:	Mobil: (00)-(53)-(5)-280-21-10
Fax:	833-3286
Konzul:	Holló Krisztián
E-mail:	mission.hav@kum.hu
Ügyfélfogadás:	hétfő és csütörtök: 10.00-12.00
Konzuli kerület:	Kuba, Panama, Nicaragua, Dominikai Köztársaság (folyamatban) egész területe

 

[LAP TETEJÉRE]

Mexikó

Mexikóváros	Nagykövetség
Cím:	Paseo de las Palmas 2005. Lomas de Chapultepec Del. Miguel Hidalgo México D.F. 11000
Előhívó:	(00)-(52)-(55)
Telefon:	5596-18-22, 5596-05-23
Ügyelet:	(00)-(521)-55-54-55-50-68
Fax:	5596-23-78
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet:	Dr. Herczeg György
E-mail:	mission.mex@kum.hu
Honlap:	http://www.mfa.gov.hu/emb/mexicocity
További országok, amelyekbe a misszióvezető akkreditálva van:	Guatemala, Jamaica, Costa Rica, Honduras, El Salvador

Mexikóváros	Konzuli hivatal
Cím:	Paseo de las Palmas 2005. Lomas de Chapultepec Del. Miguel Hidalgo México D.F. 11000
Előhívó:	(00)-(52)-(55)
Telefon:	5596-18-22, 5596-05-23
Ügyelet:	(00)-(521)-55-54-55-50-68
Fax :	5596-23-78
Konzul:	Galambos Sándor
E-mail:	mission.mex@kum.hu
Honlap:	http://www.mfa.gov.hu/emb/mexicocity
Ügyfélfogadás:	kedd és csütörtök: 9.00-13.00
Konzuli kerület:	Mexikó, Guatemala, Jamaica, Costa Rica, Honduras, El Salvador

 

Venezuela

Caracas	Magyar Köztársaság Diplomatájának Regionális Irodája
Cím:	Torre D&D, piso PT, oficina-PT N Av. Orinoco con Calle Mucuchies Urb. Las Mercedes, Caracas, Venezuela
Előhívó:	(00)-(58)-(212)
Telefon:	993-28-08
Ügyelet:	(0058-414)266-65-27
Fax:	993-28-08
Konzul:	dr. Nagy Balázs
E-mail:	balazs.drnagy@gmail.com
Honlap:	-
Ügyfélfogadás:	előzetes bejelentkezés alapján
Konzuli kerület:	Venezuela

[LAP TETEJÉRE]

Városok, látnivalók

[LAP TETEJÉRE]

USA

[LAP TETEJÉRE]

New York

Az országon belül és világviszonylatban is az egyik legjelentősebb politikai, üzleti és kulturális központ. Több félszigeten és szigeten, illetve részben a szárazföldön fekszik az Atlanti-óceán nyugati partján; területe 800 km², lakossága 8 158 000 fő. Az Amerikai Egyesült Államok legnépesebb és az amerikai kontinens harmadik legnépesebb városa.

[LAP TETEJÉRE]

Szabadság szobor

A nőként ábrázolt Szabadság egy fáklyát tart a jobbjában és egy táblát a baljában. A tábla felirata JULY IV MDCCLXXVI– vagyis 1776. július 4., az Egyesült Államok függetlenségének kikiáltása. A nőalak egyik lába láncokon áll, ez jelképezi az elnyert szabadságot. Az United States Information Agency (USIA) szerint a korona hét ága a hét tengert és a hét kontinenst jelképezi.A teljes magasság a talajtól a fáklya tetejéig 93 méter, beleértve a talapzatot is. Maga a szobor 46 méter magas. A szobor súlya 204 tonna.

 

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Empire State Building

A legenda szerint 1928-ban John Jacob Raskob megkérdezte Bill Lamb-et: „Bill, milyen magasra tudod építeni, hogy ne dőljön össze?” Raskob, egy Wall Street-i pénzügyi szakember minden kapcsolatát latba vetve teremtett elő a gazdasági világválság idején 41 millió dollárt, hogy felépülhessen a világ legmagasabb építménye. A terveket három építész, Shreve, Lamb és Harmon készítették. A telek megszerzése után 1930. január 22-én kezdődtek el a munkálatok. 3400 munkás dolgozott, főként európai bevándorlók és mohawk indiánok, hogy a torony hamarabb elkészüljön, mint a 42. utcában épülő Chrysler Building. A rohamtempóban 14 építőmunkás veszítette életét. Az épület rekordidő, alig több mint egy év alatt készült el, és 1931. május 1-jén adták át.

Az 1940-es évekig a legtöbb irodának nem akadt bérlője az épületben, ezért az Empty State Building (Üres Állami Épület) gúnynevet aggatták rá. Az évtized végén építették fel a kerítést a legfelső kilátóterasznál, mert három hét leforgása alatt öt ember kísérelt meg öngyilkosságot azzal, hogy a mélybe vetette magát. 1945. július 28-án egy B-25 Mitchell bombázó repülőgép csapódott a toronyba, 14 ember halálát okozva. 1952-ben került az antenna a torony tetejére.

 

[LAP TETEJÉRE]

San Francisco

1776-ban, spanyol telepesek alapították azt az Assisi Szent Ferencnek ajánlott erődöt és missziót közvetlenül a Golden Gate-szoros partján, melyből a mai város kifejlődött. San Francisco az 1848-as aranyláz idején hirtelen gyors fejlődésnek indult, ekkor vált az USA egyik nagyvárosává. Az 1906-os nagy földrengés szinte teljesen elpusztította, ám hamar újjáépült, és ma a világ egyik legismertebb városa. San Francisco város (és megye) az Amerikai Egyesült Államok tizennegyedik és Kalifornia negyedik legnagyobb városa (eredeti nevén: Ciudad de Presidio de San Francisco y la Misión de Nuestro Padre San Francisco de Asís). Beceneve Frisco. 2005-ben 739,426[1] lakója volt. A második legsűrűbben lakott település az Egyesült Államokban. Földrajzi, gazdasági és egyéb értelemben is a San Francisco Bay Area (San Francisco-öböl menti régió) központja.

[LAP TETEJÉRE]

Golden Gate híd

A Golden Gate (magyarul Aranykapu) híd az Amerikai Egyesült Államok második leghosszabb függőhídja, ami a Csendes-óceánt és a San Franciscó-i öblöt elválasztó szorost íveli át. A hatsávos út mellett a hídon gyalogosan is lehet közlekedni. A híd alatt nagy a hajóforgalom. A Golden Gate híd építését 1933. január 5-én kezdték el, és 1937. május 27-én adták át a gyalogos forgalomnak, ezt követően 27 évig, a New York-i Verrazano-Narrows híd elkészültéig a világ leghosszabb hídja volt. A híd egy lehorgonyzott függőhíd, melynek két hatalmas acélkonzolja közt 1280 méternyi víz húzódik.

[LAP TETEJÉRE]

Los Angeles

A 2000-ben végzett utolsó teljes körű népszámlálás adatai szerint lakosainak száma 3 694 820, 2005. május elsején hivatalos becslés szerint 3 957 875. Az teljes agglomeráció (Metropolitan Area) lakossága 17 545 623. A város földrajzi értelemben is nagy, hiszen több mint 1200 km²-t foglal el, ezzel nagyobb New Yorknál és Chicagónál is. Los Angelest tartják a világ szórakoztatóipari fővárosának, a belvárostól ÉNY-ra eső Hollywood városrész neve világszerte egyet jelent a filmgyártással. Az országon belüli kulturális fővárosi címen New Yorkkal osztozik. A szórakoztatóipar legfontosabb ága a filmgyártás, de fontos zenei, képzőművészeti és építészeti centrum is.

[LAP TETEJÉRE]

Hollywood Walk of Fame

A Hollywood Walk of Fame (Hollywoodi hírességek sétánya) a szórakoztatóipar hírességeinek nevét megörökítő utcaszakaszok (pontosabban az ott található, csillagdíszítéses járdák) gyűjtőneve Los Angeles Hollywood negyedében. A sétány központja a kelet-nyugati irányú Hollywood Boulevard és az északról délre futó Vine Street kereszteződése. A kereszteződéstől kiindulva, a két utcán a négy égtáj felé húzódnak (helyenként az utca mindkét oldalán) a csillagos burkolólapokkal dekorált járdák.A sétányon jelenleg már több mint 2000 név szerepel, ami természetesen időről időre bővül. Ha egy sztár jelentőset tett, alkotott a szórakoztatóiparban, egy csillagot kap a sétányon.

 

[LAP TETEJÉRE]

Miami

Miami az Egyesült Államok Florida államának délkeleti részén, az Everglades és az Atlanti-óceán között, a Biscayne-öböl északi partján fekszik. Hivatalosan 1896. július 28-án szerveződött önálló várossá pontosan 444 lakossal. Ez a szám kevesebb, mint 50 év alatt, 1940-re a hatszázszorosára, 172 172-re nőtt, 2000-re pedig 362 470 főre. A 2004. évi becslés szerint 379 724[1] lakosa volt abban az évben Miaminak. Szemben az amerikai városok legtöbbször csökkenő vagy stagnáló tendenciáival szemben a város hatalmas tempóban növekszik, mely a kezdeti időkben inkább a szerencsejátékok legalizálásának, illetve az enyhébb törvényeknek, később a különböző politikai okokból a Karibi térségből (elsősorban kubaiak és haitiak), illetve Dél-Amerika északi feléből érkező menekülteknek, emigránsoknak köszönhető. Ennek megfelően a város háromnyelvű: az angol mellett a spanyol és a haiti kreol is hivatalos a helyi közigazgatásban, kormányzati és önkormányzati irodákban.

 

[LAP TETEJÉRE]

Földrajz

[LAP TETEJÉRE]

Elhelyezkedése

Amerika hosszúra nyúlt, három részre osztott, de egybefüggő, középütt keskeny földrész a nyugati földgömbön a Csendes- és az Atlanti-óceán között. Noha Amerikát egy földrészként tartjuk számon, voltaképpen három - földrajzilag, gazdaságilag és kulturális értelemben egyaránt - elkülöníthető részből áll: Észak-Amerika, Közép-Amerika és Dél-Amerika alkotják a kontinenst. Összességében Amerika a Föld szárazföldjének nyugati felét alkotja. Óriási, kb. 14 500 km [1] hosszú területe északról délre, az északi szélesség 72°-tól a déli szélesség 56°-ig, tehát 128 - s ha még az arktikus szigetvilágot is ide számítjuk, akkor 139 szélességi fokon nyúlik el.

Amerika az a földrész, melyet a legtöbb térítő és sarkkör szel át: északról délre haladva az Északi-sarkkör, a Ráktérítő, az Egyenlítő és a Baktérítő érinti, egyedül a Déli-sarkkör nem halad át rajta. Feltűnően hasonlít egymásra Észak- és Dél-Amerika: mindkettő délre egy csúcsban végződik. További hasonlatosság az északi és déli földrész között, hogy mindkettő nyugati oldalán, a Csendes-óceán partja mellett hatalmas gyűrődés emelkedik. A két hegyrendszer között az egyiknél és a másiknál is kiterjedt alföldek terülnek el, melyeken jól kifejlődött folyamrendszerek alakultak ki.

Amerikát északon a Beaufort-tenger, keleten az Atlanti-óceán, nyugaton a Csendes-óceán határolja. Legészakibb pontja a Murchison-fok, a 72° északi szélesség és a 93° 40' nyugati hosszúság alatt, legdélibb pedig a Horn-fok a déli szélesség 55° 59' és a 67° 30' nyugati hosszúság alatt. A Horn-fok másik neve: "Üvöltő 60-asok"

Amerika a második legnagyobb kontinens: 39 000 648 km². A szám soha nem állandó, hiszen a sarkvidék ingadozása miatt a földrész területe váltakozik.

Amerika néhány évszázados fejlődése során sok tekintetben utolérte vagy megelőzte Európát. Magáévá tette az európai, majd sok sajátosságot hozzátéve kialakította a maga amerikai kultúráját - ebben élen jár az Amerikai Egyesült Államok, sőt, mikor amerikai kultúráról beszélünk, elsősorban ennek az országnak a kultúráját értjük alatta, mint ahogy az Amerika szó is a köznyelvben mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokat jelenti.

[LAP TETEJÉRE]

Felszín

Amerika nyugati oldalán egy 15 000 km hosszan elnyúló hegyláncolat vonul végig (Pacifikus-hegységrendszer). A láncolat részei északról dél felé az Alaszkai-hegység, Kordillerák, (Parti-hegység, Sziklás-hegység (Rocky Mountains), a Cascade-hegység, a Sierra Nevada), a Sierra Madre, valamint az Andok. A hegyvonulatban több máig működő vulkán és számos érclelőhely található. Dél felől indulva az Andok (Patagóniai- és Chilei-Andok) zárt láncolat a Darien-öbölig, majd Keleti- és Nyugati Andokra válik szét: a két vonulatot mély medencék sora választja el egymástól.

Amerikának ezzel a nyugati felgyűrődésével szemben a keleten csak középmagas röghegységei vannak, mint pl. északon az Appalache-hegység, aminek széles, száraz völgyeit hajdani gleccserek formálták.

Amerika felszínének kétharmada alföld. Északon és Délen ezek a földek voltaképpen sztyeppék (a sztyeppe neve Dél-Amerikában "pampa"), míg középütt fás részek találhatók.

[LAP TETEJÉRE]

Vizrajz

Amerika az óriás folyamok hazája. Fő vízválasztója Észak-Amerikában a Sziklás-hegység, Dél-Amerikában az Andok. Mindkettő a kontinens nyugati részén húzódik végig, így a folyók nagy része közvetve vagy közvetlenül az Atlanti-óceánba vezeti le a felszíni vizeket. A Csendes-óceánba érkező folyók ugyan a több csapadék miatt általában bővizűek, de rövidek. A Jeges-tengerbe ömlő folyók hosszú időre befagynak, gazdasági jelentőségük csekély.

A tágas medencében a sok csapadéknak köszönhetően alakult ki Dél-Amerika óriásfolyama, az Amazonas. Vízgyűjtő területe, vízbősége egyaránt a legnagyobb a Földön. Az Andokban ered három forrásával, majd az Egyenlítőt kísérve széles tölcsértorkolattal éri el az Atlanti-óceánt. Észak-Amerika legnagyobb folyója a Mississippi. Missouri nevű mellékfolyójával együtt óriási mennyiségű hordalékot szállít, és hatalmas deltát építve torkollik a Mexikói-öbölbe. A Szent Lőrinc-folyó hosszú,jól hajózható tölcsértorkolata a világ egyik legforgalmasabb belvízi hajóútja. Dél-Amerikában hasonlóan hosszú, széles torkolata van a Paraná folyónak. Kikötésre azonban kevés alkalmas, mivel a nagy mennyiségű hordalékból zátonyokat épít a híres La Plata torkolatban.

Amerika legjelentősebb tórendszere az észak-amerikai Nagy-tavak, amely a jékorszaki jég által kimélyített medencékben alakult ki. Az öt tó: Felső-, Michigan-, Huron-, Erie- és az Ontario-tó.

Dél-Amerika állóvizekben szegény. Egyetlen jelentős tava, a Titicaca-tó azonban a legek sorába tartozik: Földünk legmagasabban fekvő hajózható tava.

Éghajlat

[LAP TETEJÉRE]

Hideg éghajlati övezet

sarkvidéki öv (állandóan fagyos) - sem természetes, sem termesztett növényzete nincs
tundra éghajlati öv - természetes növényzete a tundra növényzet; termesztett növénye nincs
tajga éghajlat (átmenet a hideg és a mérsékelt övezet közt) - természetes növénytakarója a fenyves; nem termesztenek ezen a vidéken semmiféle növényt

[LAP TETEJÉRE]

Mérsékelt éghajlati övezet

[LAP TETEJÉRE]

Szubarktikus öv

nedves kontinentális öv (Magyarország ebbe az övbe tartozik) - természetes növényzete a lombhullató erdő; búzát, árpát, kukoricát termesztenek
száraz kontinentális - természetes növényzete a lombhullató erdő; gabona féléket termesztenek
mediterrán öv - természetes növényzete a keménylombú babér erdő; citrusféléket termesztenek itt

[LAP TETEJÉRE]

Trópusi éghajlati övezet

monszun éghajlati öv - természetes növényzete a babér erdő; citrusféléket termesztenek
egyenlítői öv - természetes növénytakarója az esőerdő; nem termesztenek növényeket
szavanna - természetes növényzete a szavanna (füves, cserjés vagy erdős); földimogyorót és gyapotot termesztenek itt

[LAP TETEJÉRE]

Élővilág

Az északi területeken termesztenek tavaszi búzát, a délebbi területeken már őszi búzát vetnek.

Észak-Amerika leghíresebb és védett állata az amerikai bölény. Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse, mely korábban az Egyesült Államok és Kanada területén nagy hordákban élt. Mára sajnos nagyon megcsappant a létszáma.

[LAP TETEJÉRE]

Történelem - Észak-Amerika

[LAP TETEJÉRE]

Aztékok

Az aztékok indián törzse az amerikai kontinens egyik legkiterjedtebb bennszülött civilizációját hozta létre a 14-15. században. Birodalmukat katonai hatalomra alapították a Mexikói-fennsíkon, a mai Mexikó középső és délebbi részén, a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között. Magukat mexikáknak nevezték, a legenda egyik változata szerint Huitzilopochtli, a törzs főistene utasítására, aki egyúttal a harcosok patrónusa is volt. Az "azték" név a monda szerinti előző hazájukra, Aztlán-ra utal. (Aztlán jelentése: A gémek otthona.)

Fővárosukat, Tenochtitlánt a mai Mexikóváros helyén, egy szigeten építették fel. Onnan kiindulva főként déli és keleti irányban hódítottak területeket. Vallási-társadalmi berendezkedésüket, társadalmuk törvényi alapjait a korábban itt élt olmékoktól, és a későbbi, harcosabb szellemű toltékoktól örökölték, illetve vették át.

[LAP TETEJÉRE]

A Birodalom kialakulása

Mexikói-medence és Tenochtitlán a spanyol hódítás idejénA 2-12. században vadász- és gyűjtögető nomád népekkel (összefoglaló nevükön a chichimec-ekkel) éltek együtt Mexikó északi fennsíkjain, majd dél felé húzódtak. Itt ütköztek össze a toltékokkal, egy hozzájuk hasonlóan agresszív törzzsel (fővárosuk a Mexikóvárostól északra fekvő Tula volt). Idővel az aztékok sikeresen leigázták őket, és átvették katonai szervezetrendszerüket. A 13. században nyomultak be a Mexikói-felföldre, és alig száz év leforgása alatt uralmuk kiterjedt a mai Guatemala határáig.

1300 előtt alapították első fővárosukat, a dombos vidéken fekvő Chapultepecet (jelentése: A szöcskék dombja). Később a Texcoco-tó nyugati partján telepedtek le. A 14. század elején visszavonultak a tó jól védhető szigeteire, és ott alapították meg 1325-ben Tenochtitlánt, ahol ma Mexikó fővárosa fekszik. Katonaállamuk részben más városokkal kötött szövetségben, részben folytonos és igen agresszív hódításokkal számottevő birodalommá nőtt, amelynek lényeges bevételi forrása a leigázott népektől szedett sarc volt.

1372-ben választották meg első uralkodójukat, Acamapichtlit (uralkodása: 1376-1395).

1428-ban megalakították Tenochtitlán, Texcoco és Tlacopán városállamok katonai szövetségét, amiben a vezető szerepet Tenochtitlán vívta ki. Ezzel megalapították az Azték Birodalmat, amely 1521-ig állt fenn. Legnagyobb területét az 1502-ben hatalomra került II. Moctezuma király idején érte el: határait két óceán mosta, lakóinak száma elérte a 2 millió főt.

[LAP TETEJÉRE]

Az azték királyok:

• Acamapichtli (1376-1395)
• Huitzilihuitl, Acamapichtli fia (1395-1416)
• Chimalpopoca, Huitzilihuitl fia, Acamapichtli unokája (1416-1427)
• Itzcoatl, Acamapichtli fia (1427-1440)
• I. Montezuma, Huitzilihuitl unokája (Ilhuicamina fia, 1440-1469)
• Axayacatl, Itzcoatl unokája (1469-1483)
• Tizoc, Axayacatl öccse (1483-1486)
• Ahuizotl, Axayacatl öccse (1486-1502)
• II. Montezuma, Xocoyotzin (Axayacatl fia, (1502-1520)
• Cuitláhuac, II. Montezuma öccse, (1520)
• Cuauhtémoc, Ahuizotl fia, trónfosztva, € 1525

[LAP TETEJÉRE]

Társadalom

A 15-16. századra az aztékok egy hatalmas, despotikus államot hoztak létre, jelentős katonai erővel. A mai Közép-Mexikó szinte minden népét leigázták, így végül 4-5000 kisebb adófizető állam fölött uralkodtak. Ezeket ők látták el nyersanyaggal és különböző árucikkekkel. A harc lételemük volt. Minden felnőtt férfi számára kötelező volt a hadbavonulás, a fiúgyermekeket pedig már 5 éves koruktól katonai iskolákban nevelték.

A városok vezetői és a felsőbb réteg tágas és igényesen berendezett házakban éltek, a közemberek szorosan egymás mellé épített, magas falakkal elválasztott lakásokban. A lakosztályok között keskeny utcák és átjárók voltak.

Gyakran hadjáratot indítottak, ha nem volt elég feláldozni való fogoly vagy rabszolga, és nagy ünnep közeledett. A háborút egyébként szent dolognak tartották. Még a hadüzenetet vivő futárok is előjoggal bírtak: mindaddig nem bánthatta senki őket, amíg főutakon közlekedtek, a nagyvárosokban pedig lakoma és pihenőhely várta őket.

Társadalmi rétegek:

• a harcosok osztálya, élén az uralkodóval;
• a papok;
• a köznép: földművesek, kézművesek, művészek, kereskedők.
• a legalsóbb ranglétrán a háborúk foglyai, a rabszolgák álltak.

Az papok igen magas pozíciót töltöttek be az azték társadalmi rendszerben, de elvárták tőlük a szűzies, tiszta életmódot és azt, hogy folyamatosan sanyargassák testüket. Ők állapították meg áldozati rítusok és nagyobb vállalkozások szerencsés időpontjait: mikor lesznek a legkegyesebbek az istenek, mikor ajánlatos háborúba indulni, mikor valószínű a kudarc. Nemcsak csillagjóslással foglalkoztak; ők voltak az írástudók, a tudomány művelői is. A városok élén hadvezérek és papok álltak, közülük a tenochtitláni volt a legtekintélyesebb. A birodalom gyors területi gyarapodása azonban ingatagnak bizonyult: a mindennapos lázadások, adómegtagadások és a büntető hadjáratok lassan aláásták az aztékok hatalmát. Végső fokon ez volt a spanyolok gyors sikerének döntő oka.

Gazdaság

Amikor nem háborúztak, szorgalmas földművelő életet éltek. Mint kiváló mezőgazdászok, öntöztek, mocsarakat csapoltak le. A Texcoco-tó körül teraszosan kialakított földeken kukoricát, zöldségfélét és gyapotot termesztettek; tőlük "örökölte" a világ a pulykát, de ők maguk megették a kutyahúst is. Hogy növeljék az élelmiszerellátást, a tavak vizeiben úszó kerteket (chinampá-kat) építettek. Ezt a földművelési módszert ma is alkalmazzák Xochimilco körül, Mexikóváros közelében, de ma már főképpen csak virágtermesztésre. Az Azték Birodalomban beszélt nahuatl nyelvből származik például a "tomato" (paradicsom) és az "avokádó" szó is. Az aztékok az elsők között fedezték fel, hogy a kakaóbabból finom italt lehet készíteni "chili" (mexikói erőspaprika) és vanília hozzáadásával. A vallási rítusaikhoz szükséges dohánnyal is kereskedtek. Váltópénzként az arannyal töltött madártollat és a kakaóbabot használták. Beszerzői útjaik során a kereskedők fontos hírszerzői feladatot is végeztek.

Vallás

Az ember áldozat a Magliabechiano azték kódexben ábrázolva
Quetzalcoatl, levegő és teremtő isten emberi formájában, a Borgia kódexbőlAz Azték Birodalom lakóinak kultikus életében, vallásában mindig is központi helyet foglalt el a véráldozat. A vérnek mitikus őserőt tulajdonítottak: úgy hitték, a vér működteti az egész mindenséget, ez az az életnedv ami erőt ad a létezésnek.

Az aztékoknak--a hódító beállítottságú rómaiakhoz hasonlóan--rengeteg istenük és istennőjük volt, akiket mind egy vagy több tevékenységhez, illetve természeti jelenséghez kapcsoltak. Hitük szerint a bőséges termés, a katonai siker, az egyéni boldogulás, egyszóval életük minden elképzelhető eleme egy-egy megfelelő isten kegyétől függött. Társadalmi fejlődésük során isteneik panteonja egyre gyarapodott: mivel gyakran a meghódított területek vallási kultuszait is beolvasztották a magukéba, számos isten szinte ugyanazt a feladatot látta el. Az istenek szövevényes viszonyban álltak egymással az általuk patronált jelenségek, "felügyelt" dolgok, vagy rokonság alapján. Sok isten a földművelés valamilyen ágának felelőse, védelmezője volt, mivel ez volt az aztékok megélhetésének alapja.

Legfőbb istenük Huitzilopochtli volt, de jelentős kultusza volt Quetzalcóatlnak, az emberiség teremtőjének is, akit a tolték mitológiából vettek át. Chicomecóatl, a "Két kígyó" volt a gazdaság alapját jelentő kukorica istennője, a holdat és a csillagokat pedig Coatlicue istennő szülte. Az életadó eső istene Tláloc-ként ismeretes a középamerikai mitológia világában. Az istenek legtöbbje, mint hírvivőjük, Chac Mool is, minden, az aztékokkal rokon hitvilágban megjelenik. A Chac Mool fekvő vagy ülő szoboralakja megtalálható a yucatáni romok között is.

[LAP TETEJÉRE]

További istenek:

• Ometecuhtli, az istenek apja
• Omeccíhuatl, az istenek anyja
• Centeotl (az istenek anyja; termékenység)
• Chalchiuhtlicue (a vizek istennője)
• Chipe-Totec (a tavasszal újjászülető növények istene)
• Coxolxauhqui (holdistennő)
• Ehecatl (szélisten)
• Huehueteotl (tűzisten)
• Mictlantecuhtli (a halál istene)
• Mixcóatl, a felhőkígyó
• Tezcatlipoca (egyebek közt az aszály istene)
• Tlaltecuhtli (az újjászületés istennője)
• Tlazolteotl (a termékenység istennője)
• Tonatiuh (a nap és a naptár istene)
• Tonantzin (földistennő)
• Huitzilopochtli, a "Déli kolibri" (a vadászat istene)
• Xilonen (kukoricaisten)
• Xipe Totec (tavaszisten)
• Xiuhtecuhtle (tűzisten)
• Xochipilli (a lelkek ura)
• Xochiquetzal (a művészetek istennője)
• Xólotl (a balszerencse istene)

Az istenek tisztelete mellett fennmaradt egyes állatok ősi tisztelete is. Természetfölötti erőt tulajdonítottak a sasnak, ami a harciasság és a fény, a Nap szimbóluma volt. A jaguárban a hatalom és a bátorság jelképét látták, a kígyó vedlése pedig a világ folytonos megújulását és ugyanakkor változandóságát, hullámzó mozgásával pedig a vizet és így a termékenységet jelenítette meg. Az állatalakokat sok kisebb istenség is követte, de akárhogy is gyarapodott számuk, tiszteletük nem csökkent.

[LAP TETEJÉRE]

Kultúra

Az aztékok hitvilága átfonta életük minden eseményét. Vallásuk korántsem csupán a birodalomépítő küzdőszellem fenntartását biztosította, hanem egységes és átfogó világképet nyújtott a népnek, rugalmassága fejlett társadalmi rendszer kialakítását tette lehetővé. A vallás valójában nem vált külön a törvénykezéstől--inkább a birodalom rendjét szolgálta. A bűn és egyéb kihágások megtorlása, a túlvilági és a mindennapi élet rendje egyszerre tartozott a törvénykezésre és a hitre.

Eredetmítoszuk szerint napistenük, Huitzilopochtli arra utasította őket, ott telepedjenek le, ahol egy különleges jelre bukkannak: egy kaktuszon ülő, kígyót tartó sasmadarat fognak látni. 1325 körül az aztékok meg is találták a madarat a kígyóval a Texcoco-tó egyik mocsaras szigetén, és a helyszínen megalapították Tenochtitlánt, "a Fügekaktusz helyét".

Bár vallási szokásaik mai szemmel kegyetlennek és barbárnak tűnnek, erkölcsi normáik roppant szigorúak voltak. Ha valaki eltulajdonított egy darab földet, vagy többet művelt, mint ami járt neki mint családtagnak, vagy túllépett a kiszabott földterület határán, akkor súlyosan, akár halállal is büntethették. A házasságtörés is járhatott fővesztéssel, és hasonlóan bírálták el a részegséget is. Enyhébb esetekben megengedték a katolicizmuséhoz hasonló "vezeklést" és volt "bűnbocsánat", de náluk mindenki csak egyszer indulhatott újra "tiszta lappal". A halál utáni létet is uralta a társadalmi meghatározottság: a dicső harcosok minden további küzdelem nélkül lepkeként vagy kolibriként örülhettek a boldog újjászületésnek; másokra viszont fáradságos és veszélyes út várt a túlvilág különböző szintjein, és arra csak a rangjuknak megfelelő segédeszközöket vihették magukkal.

Képírásos hieroglif írásrendszert használtak, de írott emlékeik nagyrészét a spanyolok elpusztították. Naptárrendszerük fejlettebb volt, mint a Gergely-naptár. Ismerték a helyi érzéstelenítést, a narkózist, számos, bonyolult sebészeti beavatkozást, használták a kinint, de az egészségi problémák többségét (akárcsak a kor Európájában) ráolvasásokkal, mágikus gyógyító formulákkal próbálták megoldani.

Vallásos építményeik közül legjelentősebbek a teocallik; a babilonihoz hasonló építészeti formát elődeiktől vették át.

Az egyházat ifjak szolgálták, akiket egy-egy évre elszakítottak családjuktól. A fiúk 18-20, a lányok 12-13 évesek voltak. A fiúk gondoskodtak a szertartásokhoz szükséges tömjénről, tűről, ruházatról, a lányok pedig tisztán tartották a templomot, elkészítették a papknak szánt, illetve az isteneknek feláldozni kívánt ételeket. Napi feladatuk volt a vezeklés. Az éjféli tömjénégetés után elvonultak egy elhagyott helyre, hogy ott áldozatot mutassanak be. A fiúk obszidián pengével megkarcolták lábikrájukat, a vérrel pedig bekenték halántékukat a fülük aljáig. Ezután egy tóban lemosták magukat. A lányoknak a fülükből kellett vért serkenteniük, és ők nem tóban, hanem a házukban található medencében fürödtek le. Az egyéves szolgálat után az ifjak hazamehettek és megházasodhattak.

[LAP TETEJÉRE]

Azték nyelv

A Birodalom hivatalos nyelve a klasszikus azték nyelv, másnéven náhuatl volt. Az azték inkorporáló (erősen agglutináló) indián nyelv. A spanyol hódítások után majdnem kihalt, jelenlegi változatait elszórtan, megközelítően másfél millióan beszélik, nagy részük kétnyelvűségben a spanyollal. Néhány ezer elszigetelten élő indián csak aztékul tud.

[LAP TETEJÉRE]

A civilizáció pusztulása

A királyoktól a legutolsó emberig a birodalom minden lakójának teljes életét áthatotta a spiritualitás. Teremtésmítoszuk szerint előttük már négy birodalom (és az emberiség generációi) létezett, az övék volt az ötödik. Az istenek mind a négy előzőt elsöpörték különböző világkatasztrófákkal, és azt hitték, az övéknek is vége szakad majd egy 52-éves világkorszak végén. Az utolsó ilyen korszakukban ráadásul egy üstökös megjelenése is nyugtalanította a papokat, és 1519-ben egy nagy templomtüzet is baljós jelként értelmeztek.

Hittek egy fehérbőrű, jóságos félistenben Quetzalcóatl néven, aki a régmúltban földművelésre és építészetre tanította a tolték törzseket. A jóslat szerint valahonnan keletről kellett hazatérnie amerre erdetileg eltűnt; így történt, hogy amikor 1519-ben egy maroknyi spanyol katona és kalandor partra szállt, vezérüket, Hernán Cortés-t még Moctezuma is a hazatért félistennek vélte.

Miután Cortés és társai megszállták Tenochtitlánt, eldöntötték hogy az ördögimádó aztékokkal nem tárgyalni kell, hanem tűzzel-vassal át kell őket téríteni a keresztény hitre, és elfoglalták a Tlaloc tornyát. Cortés kitakaríttatta a templomot, oltárt emeltetett benne, előtte pedig felállították a keresztet és kifüggesztették Szűz Mária képét. Az aranyakat és drágaköveket eltávolították, a falakat virágokkal díszítették.

Ezután Cortés elment a fővárosból. Az aztékok papi testülete helyettesétől, Alvaradótól kért engedélyt, hogy a nagy teocalli-ban Huitzilopochtli tiszteletére megrendezhessék az évenként szokásos tömjénáldozat ünnepségét. Alvarado két feltételt szabott: nem áldozhatnak embert és fegyver nélkül kell megjelenniük. Vagy hatszáz azték vonult fel ünnepelni, a legelőkelőbb nemesi családok tagjai. A fegyvertelen hívőket az ünnepség tetőpontján a spanyolok lerohanták, és mind egy szálig lekaszabolták.

Az alattomos vérfürdő hatására az aztékok fellázadtak. Alvarado a palotában sáncolta el magát, és azt sikerült megtartania Cortés seregének visszatértéig. Az aztékok az elfogott Moctezuma helyetteséül annak egyik fivérét, Cuitláhuacot választották, és csaknem szünet nélkül ostromolták a palotát. Cortésnek sikerült áttörnie Alvaradóhoz, de maga is bent rekedt az ostromgyűrűben. Többször is kirohant, és mindannyiszor nagy veszteségeket okozott az aztékoknak, azok viszont lerombolták az összes, a palota szigetét a város többi részével összekötő hidat. Moctezuma, aki valószínű továbbra is a visszatért Quetzalcóatlnak vélte Cortést, békítő beszédet intézett alattvalóihoz, a nép azonban megkövezte. II. Moctezuma, az aztékok egykori nagy uralkodója, majd a spanyolok foglya 1520, június 30-án halt meg.

Az uralkodó elvesztése után Cortés kitörésre szánta el magát. Hordozható hidat ácsoltatott, és megpróbálta kihasználni azt, hogy a Napot tisztelő aztékok idegenkedtek az éjjeli harctól. Ez a spanyol történelemben a noche triste, azaz "szomorú éjszaka".

A maroknyi spanyolnak a kezdetlegesen felfegyverzett azték harcosok tízezrein kellett keresztültörnie július elseje éjszakáján. Cortést és embereit nem vették észre egészen addig, amíg el nem érték a töltés útját. Ekkor zuhogni kezdett az eső, ami egy időre gyakorlatilag harcképtelenné tette az íjászokat, és a csúszós talaj erősen megnehezítette a spanyolok haladását. A hordozható híd besüppedt a sárba, ahonnan nem tudták többé kiemelni. A szervezett visszavonulás fejvesztett meneküléssé fajult, a hadsereg csoportokra bomlott. Ki gyalog, ki lóháton vetette magát az árokba, hogy elérje a túlsó partot. A zsákmány mind odaveszett. Reggelre a spanyolok mintegy harmada és a szövetséges tlaskalánok negyede-ötöde ért ki a városból, valamennyien kisebb-nagyobb sebekkel. Odaveszett minden tűz- és lőfegyver, az íjak egy része, a lovak többsége.

Nyolc napig tartó csatározások közepette a spanyolok megpróbálták elérni a szövetséges indiánok területét, mígnem 1520. július 8-án az Otumba völgyében nagy, és látszólag minden korábbinál jobban szervezett azték sereg állta útjukat. Cortés maradék húsz lovasával az élen betört az azték sorok közé, átvágta magát a parancsnok gyaloghintójáig, és megölte Cihuacul-t, az aztékok fővezérét. Amikor meglengette annak vezéri jelvényét, az aranyhálót, a túlerőben lévő aztékok fejvesztve menekülni kezdtek; ezután már ekkora sereget soha többé nem tudtak összeszedni. Az Azték Birodalom abban a pillanatban bukott el, amikor Hernán Cortés az aranylobogót meglengette. Cuauhtémoc (Ahuitzotl fia, az aztékok utolsó uralkodója), ellenállásra buzdídotta népét, de harca hiábavaló volt. Cortés elfogta, magával vitte egy yucatáni expedicióra, és árulással vádolva felakasztatta egy ceiba fára.

[LAP TETEJÉRE]

Mexikó spanyol meghódítása

Az Azték Birodalom elhelyezkedéseMexikó spanyol meghódítása, vagyis gyakorlatilag az Azték Birodalom leigázása Amerika spanyol gyarmatosításának egyik legfontosabb állomása volt. A hadjáratot Hernán Cortés spanyol konkvisztádor vezette.

A mai Mexikó területének meghódítása két, jól elkülönülő fázisban történt. Jelen cikk tárgya az első, 1519-től 1521-ig tartó hadjárat, amely az Azték Birodalom leigázását eredményezte. A Yucatán-félsziget meghódítására, amely szintén a mai Mexikó része, később került sor, és mintegy 170 évig tartott, mire az utolsó maja városállamot is sikerült leigázni.

[LAP TETEJÉRE]

Előzmények

[LAP TETEJÉRE]

A Yucatán-félsziget felfedezése, korai expedíciók

1517-ben Diego Velázquez de Cuéllar kubai kormányzó megbízta Francisco Hernández de Córdoba konkvisztádort, hogy három hajóból álló flotta élén vitorlázzon nyugat felé és fedezze fel a Yucatán-félszigetet. Córdoba partra is szállt a félszigeten, és találkozott az - ekkor még - barátságos maja bennszülöttekkel. A spanyolok felolvasták (latin nyelven) a meghökkent indiánoknak az uralkodó, I. Ferdinánd proklamációját, amely a spanyol korona alattvalóinak nyilvánította őket, majd elfogtak két indiánt, hogy a spanyol nyelvet megtanulva a későbbiekben tolmácsul szolgáljanak. Ezt követően a maják éjszaka rajtaütöttek a spanyol táboron, húsz katonát megöltek és halálosan megsebesítették Córdoba parancsnokot is. A legénység maradéka visszamenekült Kubába.

A balul sikerült expedíciót a rákövetkező évben újabb követte: Velázquez kormányzó ezúttal négy hajót szereltettett fel és bocsátott útjára unokaöccse, Juan de Grijalva parancsnoksága alatt. Grijalva hajói dél felé vitorlázva elérték az aztékok birodalmát a mai Tabasco mexikói szövetségi állam területén.

[LAP TETEJÉRE]

Velázquez Cortés-t nevezi ki parancsnoknak

Még mielőtt Grijalva visszatért volna, Velázquez egy újabb, az eddigieknél népesebb expedíció kiküldését határozta el a szárazföld felderítése céljából. Hernán Cortés, Velázquez egyik kegyence lett a parancsnok, a Kubában állomásozó konkvisztádorok nem kis irigységére, akik közül többen azonnal intrikálni kezdtek az újdonsült potentát ellen. A kormányzó a part mentén lakó bennszülöttekkel való békés kapcsolatteremtésre és kereskedelemre utasította Cortést.

Ennek a fő oka valószínűleg nem az első expedíció sorsa miatti óvatosság volt, hanem az, hogy a kormányzó a hódítás dicsőségét maga szerette volna learatni. Azonban - ifjú éveiben Salamancában folytatott jogi tanulmányainak és híres tárgyalóképességének köszönhetően - Cortésnek sikerült elérnie, hogy a kormányzói parancsba bekerüljön egy mondat, amely vészhelyzetben bármilyen (előzetes kormányzói jóváhagyás nélküli) intézkedés megtételére feljogosította a parancsnokot, amennyiben "a birodalom érdekei ezt megkövetelik".

Cortés azonnal felismerte élete nagy lehetőségét, és nagy energiával látott az expedíció szervezésének. Hét hajóból álló flottát állított össze, jól felszerelt és kitűnően felfegyverzett legénységgel. Cortés saját vagyonának nagy részét is az expedíció felszerelésére fordította, sőt jelentős kölcsönöket is felvett. A költségek felét Velázquez kormányzó személyesen állta.

A szokatlanul nagyszabású előkészületek fokozták a Kubában maradó konkvisztádorok ellenszenvét és Cortés ellen hangolták a közvéleményt. Mindenki tisztában volt a feladatban rejlő kivételes lehetőséggel, és irigyelte a megszerezhető vagyont, hírnevet és dicsőséget.

[LAP TETEJÉRE]

A kormányzó visszavonja parancsait

Az előkészületek előrehaladtával a kormányzó egyre gyanakvóbb lett. Mindvégig azt sejtette (nagyon helyesen), hogy akárki hódítja is meg a frissen felfedezett területeket, nagyobb dicsőségre és vagyonra tehet szert, mint bármilyen kubai kormányzó.

Végül elhatározásra jutva megírta a Cortés leváltásáról rendelkező utasítást, és beosztottja, Luis de Medina gondjaira bízva elküldte a kikötőben készülődő parancsnoknak. Cortés sógora azonban lest vetett Medinának, meggyilkolta, és a levelet Cortéshez vitte. Eképpen értesülve a kormányzói kegyek fordultáról, Cortés felgyorsította előkészületeit. Amikor a felháborodott Velázquez személyesen jelent meg a kikötőben 1519. február 18-án, az expedíció éppen vitorlabontáshoz készülődőtt. Rövid szóváltás után a sürgető indulásra hivatkozva Cortés gyakorlatilag zendülőként hagyta el Kubát, bár katonái erről vajmi keveset sejtettek.

Az expedíció 11 hajóval, fedélzetükön kb. 100 tengerésszel és 530 katonával (köztül 30 számszeríjász és 12 muskétás), egy orvossal, több áccsal,8 nővel, pár száz kubai indiánnal valamint néhány néger rabszolgával és felszabadított szolgálóval.

[LAP TETEJÉRE]

Partraszállás Cozumel sziegtén

Cortés rövid időre partra szállt Cozumel szigetén a maják földjén, ahol az indiánok keresztény hitre térítésével próbálkozott, mérsékelt sikerrel. Itt értesült arról, hogy a közelben fehér embererek élnek, akik egy 1511-es, hajótöréssel végződő spanyol expedíció túlélőinek bizonyultak. Két spanyolra bukkantak. Gerónimo de Aguilar, miután maja törzsfőnökétől engedélyt kapott erre, csatlakozott Cortéshez, és a későbbiekben értékes szolgálatot tett mint tolmács és indián-szakértő. A másik túlélő, Gonzalo Guerrero barátja győzködése ellenére sem volt hajlandó elhagyni maja családját és a törzset, amely befogadta. Későbbi forrásokból úgy tudjuk, hogy Guerrero a maják között maradt, sőt segítette őket a spanyol hódítás elleni harcban.

[LAP TETEJÉRE]

Megérkezés a Yucatán-félszigetre, Malinche

Malinche Cortés szavait tolmácsoljaCozumelt elhagyva Cortés megkerülte a félsziget csücskét és partra szállt Potonchanon-nál, ahol egy kevés aranyat találtak. Rábukkantak azonban az aranynál sokkal értékesebb kincsre, Malinche (más írásmóddal Malintzin ill. Doña Marina) azték "hercegnő" személyében, aki Cortés tolmácsa és szeretője lett, és kulcsszerepet töltött be a későbbi eseményekben. Fia is született Cortéstől.

Kezdetben csak két tolmácson keresztül tudtak az aztékokkal szót érteni (Gerónimo de Aguilar Cortés szavait spanyolról maja nyelvre fordította, majd Malinche ezt tovább fordította nahuatl-ra, az aztékok nyelvére. A bonyolult eljárás ellenére a kommunikáció meglepően jól működött.

A mai mexikói nyelvhasználatban La Malinche az áruló szinonimája, olyasvalakié, aki mások szokásait majmolja és elárulja saját népét.

[LAP TETEJÉRE]

La Villa Rica de la Vera Cruz megalapítása

Az expedíció a mai Veracruz szövetségi állam területén szállt partra, és a sereg a legközelebbi városba, a totonákok által lakott Zempoalába masírozott, ahol a lakosság és a helyi előkelők parádés fogadtatásban részesítették spanyol vendégeiket.

A területet az előző század közepén hódította meg az azték birodalom, akik magas adókkal sújtották a totonákokat, és az előkelők gyermekei közül évente áldoztak fel vérszomjas isteneiknek. Cortésnak ezért nem volt nehéz meggyőznie a helyi törzsfőnököt, hogy lázadjon fel urai ellen.

Cortés hivatalosan még mindig zendülő volt akire Kubába vagy Spanyolországba visszatérve börtön és büntetés várt. Ezért ahhoz a trükkhöz folyamodott, hogy megalapította La Villa Rica de la Vera Cruz városát, amelyet spanyol gyarmattá nyilvánított (és így jogilag Velázquez kormányzó fennhatósága alá került). A város "szabadon választott" tanácsa ezután főparancsnoknak nevezte ki a konkvisztádort, aki - jogilag - ismét spanyol parancsnok lett. A trükköt nem Cortés találta ki - Velázquez kormányzó ugyanezt a módszert alkalmazta, hogy Kolumbusztól függetlenítse magát Kubában.

A város felépítésében az immár szövetséges totonák segítettek, és Veracruz később a közép-amerikai spanyol gyarmatosítás fontos központjává fejlődött.

[LAP TETEJÉRE]

Cortés mint a Tollas Kígyó

Cortés hamar kiismerte a helyi hatalmi viszonyokat. Megtanulta, hogy a föld az Azték Birodalom része volt, amely fölött II. Moctezuma király uralkodott Tenochtitlán városából.

Kezdetben, a spanyolok szándékát nem ismerve az aztékok jóindulatúan fogadták őket, sőt Moctezuma nemsokára követeket is küldött Cortéshez gazdag ajándékokkal. V. Károlyhoz írott leveleiben Cortés megemlíti, hogy ekkor jött rá, hogy az indánok főistenük, Quetzalcóatl a Tollas Kígyó földi hírnökének, vagy magának Quetzalcóatl-nak tekintik őt.

Az azték hitvilág szerint Quetzalcóatl a világ teremtője és a villámlás ura. Alakját a korábbi tolték civilizációból vették át. Az indián naptár 52 éves ciklusokban gondolkodott, és az aztékok hite szerint Quetzalcóatl egy ilyen 52 éves periódus kezdetén visszatér népéhez. Cortés szerencséjére 1519 pontosan egy ilyen Ce-Acatl év volt.

A modern tudomány azonban nem osztja teljesen ezt a nézetet, sőt egyesek szerint a Cortés-Quetzalcoatl csak utólagos "belemagyarázás", amellyel az indián történetírók a konkvisztádorok hihetetlen sikereit próbálták indokolni. Vannak akik szerint Quetzalcoatl "földre szállásának" mítosza is csak utólag, a Krisztus-metafora hatására került be a vallásba.

Ismét mások szerint az aztékok Cortésban és követőben egyszerűen csak az általuk tisztelt toltékok leszármazottait látták, ezért kezelték őket kitüntetett figyelmességgel.

[LAP TETEJÉRE]

A hajók megsemmisítése

A csapat a Velázquez kormányzóhoz még mindig hű szervezkedni kezdtek, hogy hatalmukba kerítsék az egyik hajót, és visszatérjenek Kubába. Hogy ezt megakadályozza, Cortés meglékeltette és elsüllyesztette az összes hajót (kivéve az egyik legkisebbet), azzal a - nem túl életszerű - indokkal, hogy a hosszú út során elvesztették tengerállóságukat, és megjavításukra nincs lehetőség.

Az egyetlen megmaradt hajóra felrakták a zsákmány egyötödét (a kor szokása szerint ez az urakodót illette), és elindították Spanyolország irányába, hogy megszerezzék az udvar jóindulatát enyhén szólva kétes legitimitású helyzetükben.

Ezután, más lehetőségük nem lévén az expedíció megkezdte menetelését Tenochtitlán, az azték főváros irányába. Csatlakozott hozzájuk 40 totonák törzsfőnök kb. 13 000 harcossal és további 200 teherhordó bennszülött, akik az ágyúk vontatásában is részt vettek. Ezek az indiánok jól bírták a partvidék esőerdőinek trópusi klímáját, de a hegyek közé érve borzasztóan szenvedtek a hidegtől és a magashegyi időjárás más kellemetlenségeitől.

[LAP TETEJÉRE]

Szövetség Tlaxcalával

Az expedíció megérkezett Tlaxcala városához, amely egy kb. 200 városállamból álló szövetség legjelentősebb városa volt. A szövetség már több mint 100 éve változó intenzitású háborúban állt az aztékokkal. Tudták, hogy az erősebb aztékok előbb-utóbb diadalmaskodni fognak. Egyes elméletek szerint az aztékok szándékosan lassították hódításuk ütemét, hogy ki ne fogyjanak a feláldozható hadifoglyokból.

Tlaxcala lakói kezdetben ellenségesen fogadták a spanyolokat, és több kisebb összecsapást vívtak, amelyek következtében az expedíció egy könnyebben védhető dombtetőre menekült, ahol az indiánok bekerítették őket. Bernal Diaz del Castillo szerint, aki Cortésszel harcolt, az indiánok olyan jól ügyesen küzdöttek, hogy ha a csata folytatódik, a spanyolok biztos odavesznek. A Tlaxcala-i hadvezérek azonban felismerték, hogy az aztékok ellen értékes szövetségeseket nyerhetnek a keményen harcoló spanyolokban. 1519. szeptember 18-án Cortés bevonult Tlaxcalába és megkötötték a szövetséget. Az aztékokkal vívott hosszú háború miatt a város szegény volt még élelmiszerben és alapvető cikkekben is, így a spanyolok megmenekültek a mohóság kísértéseitől. A sereg 20 napot töltött a városban, ahol jó viszony alakult ki a spanyolok és indiánok között. Cortés megparancsolta, hogy katonái ne lépjenek a templomokba és a város bizonyos részeibe, és csak azt volt szabad elvenniük, amit az indiánok önként ajánlottak fel.

Cortés (legalábbis saját beszámolói szerint) sikereket ért el az uralkodó osztály kereszény hitre térítésében is, és a város négy fő vezetője megkeresztelkedett. Minden bizonnyal a többistenhivő indiánok számára vajmi kevés problémát jelentett a keresztények Istenének felvétele panteonjukba.

A városlakók és Cortés szövetségét további ajándékokkal és formalitásokkal pecsételték meg.

[LAP TETEJÉRE]

Az expedíció továbbindul Cholula felé

Amíg Cortés Tlaxcalában időzött, többször fogadott azték delegációkat, akik arra próbálták rávenni, hogy hagyja ott Tlaxcalát, a "szegények és tolvajok városát", és látogasson el a közeli Choulavárosába, amely ekkor Közép-Amerika második legnagyobb városa és az aztékok ősi vallási központja volt. Azt gondolták, hogy egy hatalmas, hű azték alattvalók által lakott városban jobban szem előtt tudják tartani az egyre kellemetlenebbé váló idegeneket. Cortés csapdát sejtett, és követeket küldött a városba, hogy puhatolják ki az aztékok szándékát.

Mindeközben Tlaxcala urai arról győzködték a konkvisztádort, hogy vonuljanak Huexotzingo városába, amely egy másik, jelentős azték-ellenes központ volt, és további szövetségeseket nyerve terjesszék ki az azték-ellenes háborújukat. Cortés, nem akarván felbőszíteni az aztékokat, elhatározta, hogy Choulába megy, de magával vitt egy csapat tlaxcalai szövetségest is. Két megbízható spanyol társát követként előreküldte Tenochtitlán, az azték főváros felderítésére. A két követ gyalogszerrel indult útnak, mert Cortés nem kockáztathatta meg egyetlen ló elvesztését sem, és azt sem akarta, hogy az aztékok kiismerjék az állatokat. A lovat nem ismerő indiánok szemében a páncélos spanyol lovasok félelmetes szörnyeknek tűntek, és - mint az a későbbi csatákban bebizonyosodott - egy kis csapat spanyol lovas több ezernyi indián harcossal ért fel.

1519. október 12-én Cortés mintegy 3.000 tlaxcalai kíséretében Choulába vonult.

[LAP TETEJÉRE]

A choulai vérfürdő

Nem tudjuk pontosan mi történt Choulában. Minden résztvevő fél (a spanyolok, az aztékok és a tlaxcalaiak) meglehetősen eltérő beszámolóval állt elő, azonban a mészárlás tényét egyikük sem vitatta. Valószínűleg az történt, hogy Moctezuma fel szerette volna tartóztatni a spanyolokat a városban, és ehhez a helyi főpapságot igyekezett felhasználni. Choula az akkori közép-amerikai kultúrák szent városa volt, és mint ilyen nem rendelkezett hadsereggel, de papjait mindenhol tisztelték. A spanyol verzió szerint Malinche arról tájékoztatta Cortést, hogy a papok azt tervezik, hogy ünnepségeket rendeznek a spanyolok tiszteletére, majd ez után éjszaka, álmukban meggyilkolják őket. Cortés, ezt megelőzendő, barátságot színlelve vonult be a városba, ahol foglyul ejtette annak vezetőit, és a nemesek és törzsfőnökök módszeres lemészárlásához fogott, valamint felgyújtatta a várost. A konkvisztádorok beszámolói 3.000 és 30.000 közötti áldozatról beszélnek.

A tlaxcalai verzió szerint a choula-iak a diplomácia szabályait felrúgva elfogták és megkínozták követüket, így jogos bosszút álltak spanyol szövetségeseik segítségével. Az azték krónikák szerint az egész a tlaxcalaiak műve volt, ők biztatták fel Cortést a vérengzésre.

A város pusztulásának hamar híre ment. Az indiánok megrémültek a spanyolok kegyetlenségétől és attól, hogy a szent helyeket sem tisztelik, így ezután sok város harc nélkül adta meg magát a konkvisztádoroknak.

Cortés újabb követeket küldött Moctezumához, akik elmagyarázták, hogy Choula népe tiszteletlenül bánt a spanyolokkal, ezért azt kapták, amit megérdemeltek. A követek hangsúlyozták, hogy senkinek nincs oka félelemre, aki tisztelettel és barátsággal fordul hozzájuk, és barátságát ajándékok (és főleg arany) küldésével fejezi ki.

[LAP TETEJÉRE]

Tenochtitlán

Choula után Cortés csapata az azték főváros, Tenochtitlán felé vette az irányt. Csaknem három hónapig tartott, mire megérkeztek a szárazföld belsejében, magas hegyek mögött, 2200 m magasan fekvő városhoz. Tenochtitlán ekkoriban a világ legnagyobb városainak egyike volt, Európában csak Konstantinápoly múlta felül. A város lakossága ekkor 2-300 ezer fő lehetett.

 

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Moctezuma sorsa

A spanyol krónikák szerint (amelyek hihetősége erősen kétes) Moctezuma személyesen üdvözölte Cortést és a legmagasabb szintű figyelmességgel és pompával halmozta el, pl. személyesen borította el a saját kertjéből származó virágokkal (ezeknek az azték kultúrában különleges jelentősége volt).

A spanyolokat és szövetségeseiket Moctezuma apjának palotájában szállásolták el, és igyekeztek mindenben a kedvükben járni. Cortés követeléseit, hogy döntsék le a Nagy Templompiramis tetején álló istenszobrokat, állítsanak keresztény szentélyeket a helyükbe és súrolják le a templomot borító embervért, haladéktalanul teljesítették. További ajánékokat és aranyat követeltek V. Károly számára, amelyeket az időt nyerni próbáló aztékok szintén szó nélkül teljesítettek.

Cortés ezután egy merész húzással Moctezuma palotájába ment, elfogatta és megláncoltatta az uralkodót. Az aztékok megrémültek, és nem tudták mit tegyenek. Cortés váratlan sikerében valószínűleg szerepet játszott az is, hogy az azték hagyománytól eltérő uralkodási módszerei miatt Moctezuma és az azték főnemesség viszonya feszült volt, és az adminisztráció nem tett meg mindent megmentésére. Cortés megígérte, hogy váltságdíj fejében szabadon bocsátja az uralkodót: elképesztő mennyiségű aranyat követelt, látszólag teljesíthetetlenül rövid idő alatt. Az aztékok leszállították a kért mennyiséget, Cortés "természetesen" megtagadta a a szerencsétlen uralkodó szabadon bocsátotását.

[LAP TETEJÉRE]

A Narváez-expedíció

Cortés hírül vette, hogy a partvidéken egy, az övénél jóval erősebb spanyol expedíció jelent meg, Pánfilo de Narváez parancsnoksága alatt. A sereget Velázquez kormányzó küldte, azzal a céllal hogy aknázzák ki Cortés sikereit, térítsék vissza embereit a kormányzó hűségére, és nem utolsó sorban hogy tartóztassák le Cortést, és vigyék vissza Kubába, ahol bíróság elé állították volna zendülés és parancsmegtagadás vádjával.

Cortés nehéz helyzetbe került. Tenochtitlán népe egyre jobban zúgolódott és az aztékok is kezdték kiismerni a spanyolokat. Látta, hogy nem sokáig maradhat a városban, és nincs igazán hova visszavonulnia. A kormányzó kezei között a lefejezés várt volna rá, az aztékok pedig csatában vagy más módon tették volna el láb alól.

Élete legvakmerőbb húzásával kettéosztotta seregét, Tenochtitlánban mindössze 140 embert hagyott alvezére, Pedro de Alvarado alatt, a maradék kettőszázhatvan katonájával pedig visszaindult a part felé. Narváez serege kb. 900 friss, jól felszerelt katonából állt. Merész éjszakai támadással meglepte a gyanútlan ellenséges tábort és foglyul ejtette Narváezt, és bekerítette katonáit. Narváez egyik szemére megvakult az összecsapás során.

Cortés és katonái bezsámoltak a foglyul ejtett spanyoloknak az aztékok és fővárosuk mesés gazdagságáról. A katonák - egyéb választásuk nem lévén - lelkesen csatlakoztak Cortéshez. Az egyesült sereg hihetetlen viszontagságok közepette rekordtempóban sietett vissza Tenochtitlánba a Sierra Madre Oriental hegységein keresztül.

[LAP TETEJÉRE]

Azték felkelés, a szomorú éjszaka

Miközben Cortés Narváezzel hadakozott, Alvarado és a városban maradt maroknyi spanyol helyzete egyre kilátástalanabbá vált. Az azték főurak, akik amúgy is nagyon rossz szemmel nézték uralkodójuk gyáva viselkedését, szervezkedni kezdtek a spanyolok ellen. Alvarado a már Cholulában jól bevált megelőző taktikához folyamodott, és amikor az azték főurak egy vallási ünnepen a tenochtitláni fő templompiramisban mulattak, katonáival meglepte és lemészárolta őket.

Mire Cortés visszaért a városba, annak lakói egy emberként keltek fel a spanyolok ellen, és beszorították őket a szállásukul szolgáló palotába. Cortés hiába próbálta a még mindig fogoly Moctezumát felhasználni alattvalói lecsillapítására. A felháborodott aztékok beszéde közben úgy megdobálták kövekkel szerencsétlen uralkodójukat, hogy az pár nap múlva belehalt sérüléseibe (más verzió szerint Cortés gyilkoltatta meg az immár hasznavehetetlen istenkirályt).

Moctezuma halála után az aztékok megválasztották öccsét, Cuitláhuac-ot uralkodónak, aki a spanyolellenes harcok élére állt és lelkesen szervezte az ellenállást. Az indiánok lerombolták a városból kivezető nagy hidat, valamint a város számos csatornáján átvezető kisebb hidakat. A spanyolok felkészültek a kitörésre, és hordozható fahidat szerkesztettek a csatornákon való átkelésre. A spanyolok megpróbálták minden kincsüket magukkal vinni - különösen a Narváez seregéből származó tapasztalatlan katonák terhelték meg magukat annyi rablott arannyal, amennyit csak elbírtak. A kitörés 1520. július 1-jének viharos, esős éjszakáján indult meg. Az eső használhatatlanná tette a számszeríjakat és tűzfegyvereket, de a spanyolok bíztak gyorsaságukban és abban, hogy ameddig csak lehet, észrevétlenek maradnak.

A hordozható híd az első csatonánál beleragadt a sárba, az aztékok felfedezték a kitörést, és a házakból, az utcákról és kenukon a vízről is a spanyolokra és indián szövetségeseikre támadtak. Az éjszakai viharban pánik tört ki, Cortés és a lovasok előrevágtattak, a spanyol sereg zömét képező gyalogosok pedig megpróbálták átvágni magukat az aztékok tömegein. A katonákat lehúzta a magukkal vitt arany, sokak közülük a sárba és a csatornákba fulladtak, a többiekkel az aztékok végeztek. Mexikóvárosban a mai napig Salto de Alvarado-nak hívnak egy utcát, melynek helyén egykor csatorna volt, amit a spanyol alvezér a legenda szerint menekülés közben átugrott. A spanyolok vesztesége kb. 600 fő volt, tlaxcalai szövetségeseik pedig több ezer harcost veszítettek.

Cortés zokogott, amikor elérte a szárazföldet és meglátta mi maradt seregéből. Az éjszaka a "szomorú éjszaka" (La noche triste) néven került bele a spanyol történelembe.

[LAP TETEJÉRE]

Menekülés Tlaxcalába

A vert sereg maradéka Tlaxcala felé vonult vissza, miközben az aztékok üldözték őket, és hatalmas (több, mint százezer fős) sereget gyűjtöttek, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak a vakmerő konkvisztádorokkal. 1520. július 8-án, egy héttel a szomorú éjszaka után a sereg Otumbánál beérte a spanyolokat. Miközben a megtizedelt spanyol gyalogság kétségbeesetten próbálta feltartani az indián harcosok tömegeinek rohamát, Cortés maradék 20 lovasa élén betört az azték sorok közé, átvágta magát a fővezérig, és megölte a díszes ruhába öltözött generálist. Ezt látva az aztékok pánikba estek, a hatalmas sereg felbomlott és szétfutott.

Cortés megtépázott csapatai élén visszatért Tlaxcalába, ahol végre biztonságban megpihenhettek. A katonák mindegyike sebesült volt, és már csak 20 lovuk maradt.

Az aztékok követeket küldtek Tlaxcalába, és közös nyelvükre és vallásukra hivatkozva szövetséget ajánlottak a tlaxcalaiaknak, és megpróbálták elérni, hogy azok szolgáltassák ki a spanyolokat nekik. Cortés minden diplomáciai képességét latba vetve szintén szövetséget ajánlott vendéglátóinak, nekik ígérte Cholula és Tenochitlán városait, szavatolta, hogy örökre mentesülnek a spanyol koronának való adófizetés alól, illetve hogy az elkövetkező hadjárat zsákmányából ugyanúgy részesülnek majd, mint a spanyolok.

Tlaxcala vezetői Cortés ajánlatát fogadták el. A spanyolok csak addig tartották be a szerződést, amíg a tlaxcalai csapatok mellettük harcoltak bennszülött társaik ellen. Egy pár évtizedig még valamival jobban bántak ugyan velük, mint a meghódított népekkel, de az évszázad végére már ők is a spanyol gyarmatbirodalom ugyanolyan nyomorúságos alattvalói lettek, mint korábbi ellenfeleik.

[LAP TETEJÉRE]

Tenochtitlán ostroma és végzete

Az egyesült spanyol-tlaxcalai seregek egymás után kényszerítették meghódolásra az azték uralom alatt álló városokat, kit szép szóval, kit erőszakkal. A birodalom gyors felbomlását elősegítette, hogy sok város még friss azték hódítás volt, és a lakosok maguk is ellenségesen viseltettek korábbi uraik iránt.

1520-ban kitört az első nagy himlőjárvány, amelyet Narváez egyik rabszolgájával jutott be Tenochtitlánba. A betegséggel szemben védtelen indiánok a sűrűn lakott városokban milliószám pusztultak el, az életben maradottak közül pedig sokan egyszerűen éhen haltak, mert nem még arra sem maradt elég egészséges ember, hogy a városokat élelmiszerrel lássák el. A járvány először Tenochtitlánban dühöngött, majd városról városra terjedt. Ahol megjelent a betegség, a lakosság kb. 40%-a rövid időn belül elpusztult.

A birodalom a nagy megrázkódtatás utáni újjászervezésén tevékenykedő Cuitláhuac a himlő áldozata lett, hasonlóan több millió alattvalójához. Cortés háborítatlanul készülhetett a végső leszámolásra.

1521 februárjában seregével megjelent a Tenochtitlánt körülvevő tó partján, és hajóácsaival 13 hadihajó készítésébe kezdett. Veracruz városából folyamatosan érkeztek az erősítések (ezek legtöbbjét ironikus módon a Narváez-expedíció után küldték, mivel Cortés még mindig kegyvesztett volt). Kiemeltette a korábban szándékosan elsüllyesztett hajók használható alkatrészeit is.

Az ostrom kezdetén Cortésnek 86 lovasa, 118 lövésze (számszeríjászok és muskétások), és kb. 700 lándzsás-kardos gyalogosa volt. A spanyol erőkön felül a krónikák szerint mintegy 75.000 indián szövetségesre is számíthatott.

A spanyolok több csoportra osztották seregüket, bekerítették a várost és elvágták a hidakat és a vízvezetéket (a tó, amelyre a város épült, sós vízű volt, ezért az ivóvizet úgy kellett a városba hozni). Az ostrom során mind a védők, mind a támadók többször takikát változtattak. Az aztékok sikerrel alkalmazták hatalmas kenu-flottájukat, azonban a bekerítésből nem tudtak tartósan kitörni, így utánpótlási problémáik kritikussá váltak.

Mindkét fél elkeseredett diplomáciai küzdelmet folytatott a környező népek szövetségének elnyerésére. A spanyoloknak teherhordókra és élelmiszerre volt szükségük az indián segédcsapatok mellett, az aztékoknak pedig élelmiszerszállítmányokra (és ezek átjuttatására az ostromgyűrűn) volt a legnagyobb szükségük. A város és a tó nagy kiterjedése miatt a harc folyamatos mozgóháború volt, és mindkét fél jó hasznát vette vízi járműveinek. A harcok pillanatnyi állásának megfelelően több, valamelyik harcoló féllel szövetséges környékbeli törzs is megkísérelte az átállást a másik oldalra. A spanyolok minden ilyen kísérletet kegyetlenül megtoroltak.

Az éhség, a szomjúság és a friss csapatok hiánya végül is kezdte megtörni az aztékok erejét. (A spanyolok több-kevesebb utánpótást folyamatosan kaptak Veracruz-ból, és szövetségeseik bőségesen ellátták őket élelemmel). A védők visszaszorultak az egyik kisebb szigetre, és kétségbeesett utcai harcok kezdődtek, szinte minden házat a végsőkig védtek. A spanyolok indián szövetségesei még így, legyengülve és sarokba szorítva sem bírtak a pár évtizede az egész Közép-Amerikát meghódító azték harcosokkal - a legtöbb összecsapásban az aztékok kerekedtek felül, míg aztán a spanyol gyalogság megjelenése el nem döntötte a harcot.

Augusztus 13-án az új uralkodó, Cuauhtémoc kapitulált. A spanyolok befejezték az ostrom során csaknem teljesen megsemmisült város kirablását és elpusztítását. Cuauhtémoc-ot Cortés saját kezűleg kínozta meg, hogy kiszedje belőle a szomorú éjszaka során elveszett regeteg kincs rejtekhelyét. Cuauhtémoc néma maradt, a kincsek pedig mindörökre a város romjai között maradtak. A szerencsétlen uralkodót Cortés később felakasztatta. Az ostrom után a spanyolok megkezdték a tó feltöltését és a mai Mexikóváros alapjainak lerakását, amely az elpusztított Tenochtitlán helyén épült.

Becslések szerint mintegy 240.000 ember, a város szinte teljes felnőtt lakossága pusztult el az ostrom alatt.

[LAP TETEJÉRE]

A birodalom és Közép-Amerika gyarmatosítása

A spanyol korona 1524-ben megkezdte a gyarmati adminisztráció kiépítését, és V. Károly 1535-ben nevezte ki Új-Spanyolország első alkirályát, Antonio de Mendozát.

Az azték birodalom összeomlása kezdetben kevéssé érintette a többi indián kultúrát. A törzsek, városok többsége inkább örült az addig mindenkit maga alá gyűrni igyekvő, könyörtelen aztékok bukásának, és a spanyolok szövetségét, barátságát kereste. Azt gondolták, hogy a kis számú spanyol jelenléte nem befolyásolja érdemben kialakult kultúrájukat, és a politikai rend visszaáll nagyjából az aztékok felemelkedése előtti állapotára.

Az aztékok leigázását követő 60 évben azonban a konkvisztádorok fokozatosan leigázták Közép-Amerika indián kultúráit. Ezt elsősorban a szubkontintenesen végigsöprő három nagy himlőjárvány segítette elő, amelyek a lakosság 75%-90%-ának pusztulását okozták, és önmagukban a legtöbb kultúra és államszervezet összeomlását okozták.

Az indiánok sorsa a Spanyol Birodalomban

Kezdetben maga Cortés is arra törekedett, hogy a meglévő (azték) államszervezetet felhasználva csak annak legfelső rétegét cserélje le. Sok azték főnemes spanyol nemesi rangot kapott, megtanult spanyolul és pozícióját megtartva segítette új urait. Néhányuk papírra vetette visszaemlékezéseit is, ezek ma fontos történeti források.

Sok konkvisztádor szintén főnemesi ranghoz és hatalmas hűbérbirtokokhoz jutott az Újvilágban, és indián jobbágyait könyörtelenül sanyargatva próbált új birtokaiból minél több pénzt kisajtolni. "Azért jöttem az Újvilágba, hogy birodalmakat hódítsak meg, aranyat és dicsőséget szerezzek, nem pedig, hogy a földet túrjam, mint egy paraszt" foglalta össze sokuk gondolatait Francisco Pizarro.

Jobbágyaikat a végkimerülésig dolgoztatták az arany- és az újonnan felfedezett ezüstbányákban is. Ez a bánásmód, a járványokkal együtt olyan mértékű népességfogyáshoz vezetett, hogy rövidesen fekete afrikai rabszolgák behozatalára volt szükség.

Spanyol misszionáriusok tömegei érkeztek a gyarmatokra, hogy befejezzék az új alattvalók katolikus hitre térítését. A régi szokások ápolóit üldözték, betiltották még az indián áldozatokon szokásos hagyományos ünnepi ételek fogyasztását is. Templomokat, szobrokat romboltak le, és elégették az azték krónikákat (annak ellenére, hogy ezek már a hódítás után keletkeztek, latin ABC-vel írva, Nahuatl, spanyol sőt latin nyelven). Rövidesen betiltották azt is, hogy az indiánok írni-olvasni tanuljanak, sőt megtiltották a jobbágyoknak, hogy spanyolul tanuljanak.

[LAP TETEJÉRE]

Történelem Dél-Amerika

[LAP TETEJÉRE]

Prekolumbián civilizációk

Valamikor a két kontinens, Észak- és Dél-Amerika nem tartozott egybe. A mai Közép-Amerika helyén kb. 70 millió évvel ezelőtt tenger volt, Dél-Amerika önálló kontinenssziget volt. A földtörténeti harmadkor végén a tenderfenék emelkedni kez¬dett. Ez és a vulkáni működés alakította ki a mai Közép-Amerikát. Így kapcsolódott össze egymással a két különálló földrész. Amerikában nem kerültek elő ősembermaradványok, és nincsenek embersza¬bású majmok sem. I. e. kb. 25000-től kezdődően mongoloid törzsek húzódtak Ázsiából a Bering-szoroson keresztül, több hullámban. Egyik részük keletre, egészen Grönland nyugati partjáig, másik részük délre vándorolt. Benépesítették Közép-Amerikát és Dél-Amerikát is. Életmód¬juk kezdetleges volt: halászattal, vadászattal és gyűjtögetéssel szerezték meg táplálékukat. Azok a törzsek, melyek a hegyek fennsík¬jaira kerültek, megtanulták a teraszos földművelést, házakat építettek fejlett társadalmi formában éltek. Ellenben azok a törzsek, amelyek lenn maradtak a síkságon, nem ju¬tottak a primitívebb termelési módnál tovább. Nem építettek városokat, nem szerveződtek társadalommá, hanem megmaradtak törzsi közösség szintjén. Eszerint Dél-Amerika lakosságát két nagy csoportra osztjuk: ún. magas kultúrájú és természeti népekre. A magas fokú indián kultúrák viszonylag szűk területre: Kolumbia, Ecuador, Peru és Bolívia magas fennsíkjaira, az Amazonas torkolatában fekvő Marajó szigetre és még néhány helyre korlátozódtak.

[LAP TETEJÉRE]

Chavín,Tiahuanaco, Csimuk

Az Andok fennsíkjának két legrégibb magas kultúrája a Chavín- (i. sz. 400-600) és a bolíviai Titicaca-tó partjánál elterülő Tiahuanaco-kultúra (tiawanako) klasszikus korszaka (i. sz. 300-1000) volt. A perui partvidéken harmadik kultúrkörként a legjelentősebb a Chimu-kultúra. Képviselői a mai perui Trujillo, Lambayeque és más tengerközeli városok környékén éltek, jóval az inkák előtt.

A csimuk (chimuk) kultúrtörténeti jelentősége többek között abban rejlik, hogy gazdaságitársadalmi berendezkedésük majdnem pontról pontra fellelhető a későbbi inkáknál. Gazdálkodásuk alapja az intenzív földművelés volt, de szerepet kapott a zsákmányolás, így a vadászat és a halászat is. A társadalmi szervezet magja az ayllu, területi és származási kapcsok által összetartott családok közössége volt. Ez gazdasá¬gilag falukommunát alakított, a földterület egy részét tulajdonában tartotta.

[LAP TETEJÉRE]

Paracas-kultúra (i. e. 8 - i. sz. 1. század)

A Paracas-kultúra az i. e. 8. században Peru délnyugati partvidékén alakult ki. A legtöbb információt a Paracas-kultúra embereinek életéről a nagy kiterjedésű Holtak városa (Paracas Necropolis) régészeti feltárásából nyerték, amelyet 1950-ben a perui régész, Julio Tello fedezett fel. A nekropoliszban találtak olyan sírt, amely 40 múmiát is tartalmazott. Sokak véleménye szerint a nagy sírkamrák egy-egy család vagy klán tulajdonát képezték, s ide helyezték őseiket több generáción keresztül. Mindegyik múmia zsinórral volt rögzítve és több rétegű kelmébe csomagolva.

Kivételes szépségű, finom minőségű textíliáikat éppúgy használták államközi kompenzációs megállapodások, diplomáciai és katonai egyezségek megkötéséhez, mint fogadalmi felajánlásként vallásos ceremóniákhoz, illetve temetéseknél halotti lepelként. Ezek a textíliák a gazdagságot és hatalmat szimbolizálták. Az uralkodók életük során nagy mennyiségű szőttest halmoztak fel és haláluk után ezeket velük temették el. Néhány vallási színhelyen az isteneknek is textíliát áldoztak, ami világosan kifejezi, milyen fontos volt a Paracas-emberek számára.

Az ásatások során előkerült egyes csontvázakon a koponyák erőteljes megnyújtását tapasztalhatjuk, amely az egyén közösségében elfoglalt státuszára utalt. A Paracas-kultúra emberei alkalmazták az "agysebészet" egy kezdetleges formáját, a koponyalékelést. Mint a középkori orvosok, hitték, hogy a homlok véreztetése mindent gyógyít. A paracas doktor a koponya átfúrásával gyógyított fizikai traumát, és úgy tűnik pszichológiai rendellenességet is. Sok koponyán csontosodást találtak, ami azt bizonyítja, hogy a beteg túlélte az operációt. Persze lehetetlen megmondani, hogy a beavatkozás hogyan hatott a beteg fizikai vagy pszichikai állapotára.

[LAP TETEJÉRE]

Tiahuanaco-kultúra (i. e. 3 - i. sz. 10. század)

Peru délkeleti, Bolívia keleti és Chile északi részén, mintegy a Titicaca-tavat körülölelve, egy másik partmenti kultúra jelent meg, amelyet Tiahuanaco-kultúrának nevezték el a tó déli partján levő fő ásatási színhelyről. Tiahuanaco fontos szertartási központ volt,nem igazi város,mert csak ünnepekkor keresték fel.Legnagyobb épületmaradványa a 15 méter magas piramis,leghíresebb építménye pedig a Nap-kapu,amelyet egy kőtömbből faragtak ki Virakocsa napisten tiszteletére.

[LAP TETEJÉRE]

Mocsikák (i. sz. 1-8. század)

Észak-Peru vidékén létrejött kultúra.A mocsikák katonai erődítmény jellegű városállamot hoztak létre,élén katonákkal és papokkal.Öntözéses földművelést végeztek,fejlett volt a fazekasságuk,ötvösművészetük.

[LAP TETEJÉRE]

Nazca-kultúra (i. sz. 4-9. század)

A Nazca-kultúra a Peru délnyugati partvidékén fekvő Nazca-fennsíkon alakult ki. Időben a Paracas-kultúrát követte, amely erős befolyást gyakorolt rá.Jól ismertek a Nazca-vonalak,amiket a Csendes-óceán menti sivatagos földbe vájtak,lekaparva a felső kavicsréteget.A bevésések különböző formákat adnak,főleg állatfigurák vehetőek ki,ez az állatok tiszteletére utal.Érdekes,hogy legjobban csak bizonyos magasság felett láthatóak egészben.Sok elmélet született a rendeltetésükre vonazkozólag,de a legvalószínűbb az,hogy öntözőcsatornaként szolgáltak,ugyanis vannak be- és kimeneti nyílásaik is.

[LAP TETEJÉRE]

Inkák

Az inkák az Andok völgyében, Cuzco környéken telepedtek le a 10-11. században. Kisszámú törzsi szövetségben élő emberek voltak. A 15. században azonban gyorsan kiterjesztették birodalmuk határait a mai Quitótól Ecuadoron keresztül egészen Közép-Chiléig. A birodalom végpontjai közötti távolság több mint 4500 km volt. Mintegy 12 millió ember élhetett azon a területen, amely felett az inkák uralkodtak. A spanyol hódítás idején az Inka Birodalom volt az amerikai kontinens legnagyobb kiterjedesű állama. Fejlett bányászatuk, kifinomult fémművességük révén hatalmas mennyiségű arany- és ezüsttárgyat halmoztak fel, ami a spanyol hódítók mohóságát azonnal felkeltette. Ilyen hihetetlen gazdag birodalom magas fokú szervezést és adminisztrációs rendszert követelt, és az inkák mintkettőben különlegesen tehetségesek voltak. Ilyen szempontból emlékeztetnek az ókori Rómára. Az Andok térségét négy negyedre osztották fel, amelyet tavantinszujunak hívtak. A negyedekre osztott területet körzetekre és alkörzetekre tagolták, amelyek határai a főváros felé összetartottak, így Cuzco fővárostól sugárszerűen szétágaztak.

[LAP TETEJÉRE]

Úthálózat

Az inka mérnöki tudás versenyzett szervezési tehetségükkel. Az Andok meredek oldalán teraszos földművelést folytattak, amelyet öntözőcsatorna-rendszerrel láttak el, s a birodalmat útrendszerek és hidak kötötték össze. A közlekedésre, szállításra nem használtak kereket és lovakat, útjaikon az áruk szállítását lámaháton oldották meg és hadseregük gyalog közlekedett. Az inkák több mint 21 ezer km hosszú utat építettek és tartották karban. Egy főútvonal a birodalom felföldjein vezetett keresztül, egy másik pedig a part mentén a két területet kötötte össze. Nagy hatásfokú kommunikációs rendszert hoztak létre, amely a gyors hírközlést szolgálta; hírvivők segítségével üzeneteket hoztak-vittek végig a birodalmon keresztül-kasul. Ahol a terület túl meredek volt a szilárd útburkolat lefektetéséhez, ott az inkák kőlépcsőket alkalmaztak, és kötélhidakkal kötötték össze a járhatatlan szakadékokat vagy a nehezen keresztezhető folyókat. Egynapi út megtétele után az utazók megpihenhettek és ellátást kaphattak az útjuk folytatására.

[LAP TETEJÉRE]

Birodalmi szervezet

Az inkák nem fejlesztettek ki írásrendszert, s mégis említésre méltó szigorú ellenőrzést gyakoroltak a hatalmas birodalom területe felett, alapos nyilvántartási rendszerük segítségével, amelyet a kipu nevű csomóírás tett lehetővé. Az inkák egyaránt használták a kiput naptári és csillagászati megfigyelések nyilvántartására, népszámlálásra, a tartozások és leltárok megállapítására. A spanyolok például megjegyezték, hogy az inka hivatalnokok mindig pontosan tudták, hogy mennyi kukorica vagy gyapjúszövet van raktáron az egész birodalom területén, annak ellenére, hogy nem foglalták írásba. A kiput fonalból készítették, ahol egy főfonalra merőlegesen másik fonalakat erősítettek. Ezeket a fonalakat csomózták, s attól függően, hogy milyen színű fonalra, milyen pozícióba, és milyen fajta csomót kötöttek, valamint a csomó elhelyezése jelezte a számokat és termékek kategóriáit, vajon az emberekről, lámákról vagy éppen termésről volt szó. A tudósok a kipu gyakorlatban való használatának bemutatásával bizonyították, hogy az inkák ismerték a tizedes vesszőt, és értették a nulla fogalmát, valamint 5 tizedesig képesek voltak nyilvántartást vezetni. Az inka népszámláló vagy adószedő könnyen felgöngyölíthette és magával hordhatta a kiput.

Az Inka Birodalomban a különböző meghódított népeket az uralkodó egyfajta etnikai hovatartozáson alapuló kasztrendszerbe rendezte, ahol meghatározta az egyes csoportok feladatait, munkáját, társadalmi helyzetét, de még a hajviseletét, fülbevaló stílusát is. Ugyanakkor birodalmi nyelvként elterjesztette a kecsuát és létrehozta a nyomokban még ma is létező inka közigazgatási rendszert.

Az öltözködést birodalomszerte szigorúan szabályozták. Az inka öltözék, a szövésben használt négyzetrácsos, ismétlődő minták mindig mutatták az egyén politikai-társadalmi helyzetét. Az inka uralkodó tunikájának motívumai például kifejezték az egész birodalom feletti uralmát. Az inkák által meghódított terület lakóinak öltözékében a helyi hagyományok ötvöződtek az összbirodalmi szokásokkal.

[LAP TETEJÉRE]

Machu Picchu

A rómaiakhoz hasonlóan az inkák is kiváló építészek voltak. A vályogtégla alkalmazása mellett nagy mesterei voltak a kövek formázásának és azok illesztésének. Olykor lélegzetelállító természeti helyszíneken emelték védelmi szerepet betöltő építményeiket. A világ egyik félelemmel vegyes bámulatot ébresztő látványa Machu Picchu, az elhagyott inka város, amely két hegycsúcs között a tengerszint felett 2450 m magasságban helyezkedik el. Teljesen láthatatlan az Urubamba folyó völgyéből. A színhely ismeretlen maradt a külvilág számára egészen 1911-ig, amikor Hiram Bingham, az amerikai felfedező rábukkant. Machu Picchu az Andok szívében Cuzcótól északra kb. 115 km-re terül el. A szomszédos városokhoz viszonyítva kicsi (lakossága nem lehetett több ezer főnél), de régészeti jelentősége annál nagyobb, mivel azon ritka helyek közé tartozik, amelyek háborítatlanul fennmaradtak az inkák kora óta.

[LAP TETEJÉRE]

Gyarmatosítás

A Spanyol hódítók megérkezésével a kialakult kasztrendszer talán még jobban rögzült, és egy újabb meghatározó elem keveredett a már eddig is érdekes kavalkádhoz, a katolicizmus. A katolicizmust szinkretikusan beépítő indián kultúra elég erős ahhoz, hogy a külső felületen kereszténynek látszó hitvilágukat a mai napig őrizzék. Az Andok mai katolikus vallási szokásaiban, ünnepeiben mindenütt fellelhetők az ősi (olykor inka idők előtti) tradíciók, érdekes keveréket képezve, a két (hit)-világ határán. A számunkra ma tradicionális öltözékként ismert ruházatok, területi sajátosságok nagyban köszönhetők a spanyol Alkirályi, (Francisco de Toledo) intézkedéseknek. Betiltották az őshonos identitás legfontosabb elemeit, a rituálékban, és az öltözködésben. Az alkirály ugyanakkor elrendelte, hogy az indián falvakban olyan viseletet hordjanak, ami nem emlékeztet az Inka Birodalom idejére, viszont megkülönbözteti az egyes vidékeket. Így terjedt el a poncsó, a füles sapka, a kalap és a bő szoknya.

 

Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai

 

 

[LAP TETEJÉRE]